Repülünk...én pedig gondolataimba merülve merengek a múlt eseményein. Nem minden arany, ami fénylik, szokták mondani. És milyen igaz…az óceán látványától is rosszul vagyok, a hányinger kerülget…régebben sok barátom, ismerősöm és nagy tekintélyem volt…régebben…most viszont itt repülök gyermekem anyjával a kékes-szürke víz felett és azon merengek, hol is ronthatja el egy varázsló az életét…de nem sok okos jut eszembe így leírok pár fontosabb mozzanatot saját életemből, hátha valaki rájön a válaszra…megjegyzem én már tudom…és mi az, hogy valaki rájön…ez egy napló…azt hiszem kezdek begolyózni…azért leírom…2323-ban születtem Indiciumban, szép hely volt akkoriban, zajlott az élet. Édesapám tanítgatni kezdett…varázslásra, seprűlovaglásra…gyorsan elrepül a 11 év, amit békében töltöttem szüleim szeretőn ölelő karjai között. Majd eljött az idő…hívott a Roxfort, menni kellett. Nehezen szakadtam el a családtól, egy nagy és idegen kastélyba kerültem, amely elsőre megrémített. Az évek itt is gyorsan peregtek…egyszer felgyújtottam a könyvtári részleget, nem teszem az ablakba, amit kaptam érte…kedveltem a diáktársaimat és tanáraimat is, megszerettették velem azt a birtokot. Miután kiválóan befejeztem tanulmányaimat, tanáraim se tudják, hogy…vándorolni kezdtem, bejártam az egész világunkat, megfordultam sok helyen és megmutatkozott az átlagnál nagyobb varázserőm. Végül Rupiumba telepedtem le, csendes kis falu volt, amíg a muglik le nem rombolták, bár erről majd máskor írok bővebben…szóval, letelepedtem és a Roxfortba mentem tanítani varázsvédelmet és harcot. Nem sokáig élvezhettem a tanárkodás örömeit…a muglik jöttek a káosz és a zűrzavar elhatalmasodott a világunkon. Így az erőimet részben magán nyomozásaimra, részben a Mágiaügyi Minisztérium kezeire bíztam. Hosszú idő és rengetek bizonyítás után kineveztek aurornak és nem régiben a Roxfort igazgatójának is, amely még hét pecsétes titok alatt zároltatik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése