Ez egyszerűen siralmas… és hideg is. Jött és pusztított, megvolt a heti fürdés az biztos. Eléggé rám hozta a frászt az a sok sós víz… de Rose észnél volt szerencsére. Régen volt részem ilyen kalandba… úszni, egy jeges sós pocsolyába, hát nem javaslom senkinek. Hálás vagyok Rosenak, hogy megmentett, bár jöhetett volna kicsit később, hátha nyelek még egy kis vizet, de rendes tőle. Nehéz, de próbálom titkolni előle, hogy még szeretem, ezért kellenek ezek a bunkó beszólások. Nem tudom, hogy mi lenne velem nélküle… de akkor is, szeret vagy három férfit és képtelen dönteni. Nem tudom, egyszer már szakítottunk, főleg Nicholast sajnálom, ő nem tehet semmiről. A hülye szülei állandóan vitatkoztak és elhidegültek egymástól, pedig boldogok voltunk ám… nem tudom, hogy ő szeret- e még, lehet, ha kimutatnánk az érzéseinket és nem álarc mögé bújva viselkednék egymással, akkor könnyebb lenne. De így… így nem az. Rose és Steven… ki tudja legalább együtt halunk meg. Vigasztaló, nem igaz? Szörnyű így élni… mindenki láthatatlan fal mögé bújva rejti el érzéseit a másik elől és a szeretet kihal belőlünk. Szeretnünk kéne egymást, hisz olyan kevesen maradtunk már. Védenünk egymás és saját becsületünket is. Szomorú és elkeseredett vagyok emiatt, nem tudom már, hogy kiben bízhatok és kibe nem. Senki nem mond semmit, elveszettnek érzem magam. Ki kell tartanom… még ki… meg kell tudnunk pár dolgot, ha meg nem ölnek előtte. Most búcsúzom, fázik a kezem és a vihar sem csendesedett még…
Steven
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése