Taigetos

"Az este hat korán rátalált a kastély lakóira. Az igazgatóiból indult a kis csapat. A zöld lángok fogságába lépve hopponáltak a hegyek közt található, Taigetos nevet viselő városkába. Steven egy közeli kocsmába vezette társait, ahol mindannyian elfogyasztottak egy-egy italt, majd Dean a tőle várt módon hozzálátott az emberek toborzásához, melyben Steven sietett a segítségére. Öt ember ült le az asztalukhoz, kint sűrű, fehér hóréteg borította az utcákat. Az elkövetkezendő percekben Steven kezdett mesélni a szervezetről, és rövid időn belül csak két érdeklődő maradt velük. Dean akadékoskodása és nyavalygás megint kicsapta Stevnél a biztosítékot. Emiatt Dean visszaadta a férfinek a medálját és otthagyta társait. Talán jobb is így..."

Azután visszamentünk a kastélyba és Roseal azon tanakodtunk, hogy ki vehetné át Dean helyét,aki felnőtt... Megállapodtunk abban is, hogy Rose fogja Alexet tanítani én pedig Harrit. Továbbá, mivel van több diák tagunk, nekik külön oktatásokat fogunk szervezni, de az ott tanultakat, kizárólag csak vészhelyzet esetén alkalmazhatják majd.

Miután visszaértünk a kastélyba még benéztem a nagyterembe, aztán visszavonultam és egy finom, vadcseresznyés tea mellett a kinti sötétséget fürkészve merültem gondolataimba, melynek során megértettem a Taigetosban látott emberek aggodalmait, félelmeit. Egy gyerek...

Ma este lesz a Roxfort egyik legkiemelkedőbb rendezvénye a Halloweeni parti. Az éjszaka álmatlan óráiba sokat gondolkodtam azon, hogy milyen jelmezt is vegyek fel, mert jelmezt fogok magamra ölteni. Végül úgy döntöttem, hogy halott vőlegénynek fogok beöltözni, a Roseal való szakításom miatt. Egy képet is beteszek róla a naplóba. Már vagy 12 éve nem öltöztem be erre az ünnepre...

Steven

A medál

Borongós napra ébredtem. Az ablak jégvirágos volt még az éjszakai fagy miatt. Az idő egyre rosszabb.  Tegnap két új tagot sikerült bevonnunk az Ötök munkájába és mindenki kapott egy medaliont. A medál segítségével mindenkit nyomon tudunk követni, a tagok közül, az egész Új Világ területén. Ha valaki megérinti a medált pálcájával, tagjaink közül, akkor mindegyik medál felhevül és a térképünkön felvillan annak a neve, aki jelzett. Az Ötök Templomosai névre Tabu kerül. Aki kimondja ezt a két szót, annak a helyzete felvillan az Ötök Templomának Új Világi térképén, ezt a funkciót nem csak tagok használhatják majd, hanem az Ötök szimpatizánsai is. De mivel a Tabu csak nekem jelez, ezért minden medál egyformává vált a tegnap este folyamán. Nincsenek nyitható medálok, így, amint befut egy Tabu, amellyel valaki segítséget kér, rögtön értesíteni tudom a tagokat a medálon keresztül, szöveges formában. De az alapító tagok szimbólumai megmaradtak. Azt az elképzelésemet, mely szerint a medál egy pajzsbűbájt von a viselők köré, nem tudtam megvalósítani, pedig igen hasznos dolog lenne. Szombaton este hatkor elkezdődik...

A fák lombja susog

Városok népe jajong.

Hegyek hava hull,

A sivatagon túl

S vizek dala kél

Az ég kék egén.

Nem tudni miért s hogyan

Öt ember megint suhan

Védelmezik a Világ emberét

Ugranak, ha vihar szele a lét.

Nem mindenki kedveli majd őket

De lesznek, kik megvédik őket.

Öt ember, öt egyéniség

Öt szimbólum, öt személyiség.

Egy központ, öt tájegység

Öt ember, egy ellenség.

Ez most már az ő életük

Megvédik a mi életünk.

Steven

Az Ötök Templomosai

"Az este sötétje hamar leszállt a birtokra. Váratlanul, egyik percről a másikra bukkantak fel a fényes csillagok, már amelyiket nem takarta el a felhők sűrű sora. Havazást mondtak estére, de elmaradt. Kint hideg északi szél fagyasztotta meg a levegőt. Az igazgatói szobába felgyulladt a villany és Steven belépett, nyomában Alexxel, őt követte Rose, majd utánuk Harri futott be. Dean egyelőre még nem volt sehol. Az ajtó bezárult az érkezők mögött és Steven belekezdett mondókájába.
- A szimbólumok azt a területet jelölik, amelyre vigyáznotok kell és képviselnetek az ott és környékén lakókat. Elsősorban toboroznunk kell. Aztán nagyobb lélegzetű dolgokba vágjuk a fejszénket..."

Úgy döntöttem, hogy ezentúl kisebb novellákat, történeteket fogok leírni a naplómba, kitalált dolgokat, vagy valóságokat, még nem tudom, ami éppen adódik. A tegnap este viszont még további érdekes dolgokat és fejleményeket rejtett. Például szombaton elmegyünk embereket toborozni, én már nagyon várom. Élvezni fogják a diákok is, szerintem, vagyis hát Alex és Harri. A többi diák tag nem jön, de ők is fognak kapni képzést, oktatást. A végzet kezdete...

Steven

2349. október 27.

"Nehéz elhinni,hogy valaki igazat mond,ha tudjuk,hogy mi az ő helyében hazudnánk." 

Legalábbis ez alapvető eleme annak, hogy bizalmatlanok vagyunk. A napok száguldva rohannak el az orrunk előtt és mi észre sem vesszük. Nem kell már sok a tanév feléhez és végéhez sem. A diákok lógnak, és rendetlenkednek. Egyszerűen zseniális. Egy új tanítási és nevelési programot dolgoztam ki, amely úgy tűnik, hogy egyelőre bevált, remélem... Tegnap előtt Deannel eléggé összevesztünk, megint bassza a csőrét a magánéletem, pedig rohadtul semmi köze hozzá, ő meg csak nyavalyog... kicsi Deanre mindenki vigyázzon, mint a hímes tojásra, közben ő is széttapossa mások lelkét... de persze, igaza van, Neki mindig...

Szakítottam ugyanis Roseal, tudom, őt megviseli rohadtul, de nekem elég volt a kötöttség, nem tudok így élni, se Vele se mással, a mi kapcsolatunk már régóta azt érzem, hogy baráti. Már közel s távol  nem párkapcsolat. Talán jobb is lesz ez így, vagy nem tudom... Deannek azonban semmi köze ehhez...

Tegnap Harrivel Novatlantisba jártunk, kapott egy kicsike ízelítőt, igazából egy próbát, szerencsére vette az akadályt. Theodosius Franklin barátomnál voltunk, aki ruhákkal is elfog látni minket. Úgy néz ki, hogy Harrivel fogok indulni ezen a Mágusfutam elnevezésű versenyen. Roset fogom megkérni, hogy ő legyen a szervező a Roxfort nevében, mert lehet én nem is indulhatnék szervezőként, de hát akkor is, Harriről van szó, nem nyerni akarunk, hanem kalandozni. 

Este mikor visszaértünk a kastélyba az irodámba rendeltem Roset, Alexet, Harrit és Deant is rendeltem volna, ha megtalálom. Az Ötök újraszerveződött. Rose kapta a városok szimbólumát, Alex a sivatagét, Harri a hegyet, Deannek szánom a jégmezőket, s mivel azok már javarészt nincsenek az Új Világba, a vizek szimbólumát, jómagam pedig az erdőket fogom képviselni. Ma este fogok beszámolni Nekik a terveimről... elsőnek embereket kell toboroznunk.

Ezt az irományt két igen találó, mégis szellemes bölcselkedéssel zárnám.

"Tulajdonból is megárt a sok. Akinek egy órája van, az tudja mennyi az idő. Akinek több, az sosem lehet biztos benne."

"Hagymát pucolni az egyik legszomorúbb dolog a világon. Még a legkeményebb embert is megsiratja."

"Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a feledéshez:
Szakíts, feledj!...
Úgy sem volt az szerelmi mámor,
Csak egy szeszély, mit szít a távol.
- Isten veled!...

Bolondság volt ez is, mint minden.
Silányság volt ez is, mint minden,
Álom csupán...
S én, aki mindent elvesztettem,
Hogy' rohantam e lehetetlen
Álom után!...

Befejeztük kis regényünket,
Bevégeztem már minden álmom:
- Isten veled!...
Hogy ki vagyok, tudod Te, édes,
S ha van erőd a feledéshez,
Szakíts, feledj!..."



"Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj

Síromra ez jön, más semmi:
Szerettelek.
Hogy kit, nem tudja senki -
Nem fáj"

Steven

2349. október 10.

Régen írtam már... nem volt rá időm, annyi minden történt. Amikor megláttam, hogy elfogták Kellert egy világ omlott össze bennem, és még, hogy beismerte bűneit... tegnap elmentem a tárgyalásra Rose és Dean társaságában. Egy ideig bírtam, aztán nyilvánosan kioktattam a minisztériumot... a jelvényemet elvették és kiküldtek a tárgyalásról. Később egy férfi berohant és randalírozott, Rose megsérült, rengetegen megsérültek... és meghaltak. Letartóztattam az elkövetőt és átadtam az auroroknak.
Mire visszaértem a Roxfortba, a tanári mögötti falon egy hatalmas lyuk tátongott. Valaki behatolt, megbénította a diákokat és elvitt egy dobozt a fal kirobbantása után, mely zöldülni kezdett... Teljesen értetlenül álltunk a dolog előtt. Dean az anyagot vizsgálta én pedig a minisztériumba mentem, ahol azt mondták küldenek egy csapatot... Dean a vizsgálatok után megállapította, hogy a zöld valami porrá teszi azt, ami érintkezésbe kerül vele. Újabb gondolkodásra adott okot...
Nyolc óra tájban, rossz érzés fogott el és kimentem a pályához, ahonnan Ninát és Harrisont akartam behozni... későn... csuklyások támadtak meg minket. Próbáltam kiütni őket, de sokan voltak. A nagyterembe vezényeltek minket, ahol megint próbálkoztam, aminek következtében elkábítottak, később pedig egyik kézfejemet is levágták. Később magamhoz térítettek és a hangomat is visszakaptam, kegyetlen fájdalmakat éltem át. Kimentünk a tóhoz, Rose, Dean, én és a támadóink egy része. Ott elmeséltük Cevys holttestének feltűnésének körülményeit, majd ők a tóba merültek és megtalálták, amit kerestek. Válaszokat nem kaptunk, csak 1-1 levelet, mármint Dean és én... csak a távozásuk után olvashattuk el őket, de én még előtte Roseal felkerestem egy gyógyítót, majd a minisztériumot és végül a szobámban szivarozva olvastam el a levelet...jobb lett volna elégetni... az utolsó reményszikra is elveszett...

Steven