2349. szeptember 26.: Tanévnyitó

Dean megint ügyes volt és sikerült megmentenie életemet a teljes kudarctól, szerencsére. Nagyon okos és tehetséges fiú, megfogadtam, hogy ezentúl mindig a tőlem telhető legigazabbat mondom neki és, nem fogok mézes- mázoskodni vele. Nem érdemli meg, hogy félre vezessem. Sokat segített Rosenak és nekem is, nem érdemli meg, hogy igazságtalanul bánjunk vele.
Tegnap a diákok 11:00- kor kigördültek  Novatlantis állomásról, az újra üzembe állított Roxfort Expresszel, melyet felturbóztak a korunkhoz mérten, és néha, több, mint 400 km/h sebességgel száguldott a birtok felé.
A vonat kis késéssel érkezett meg Roxfort állomásra, így a tanévnyitó is késve kezdődött meg, de csupán 15 perces csúszás lépett fel, s ez nem okozott károkat és elmaradásokat az ünnepségben. Megtartottam első tanévnyitó beszédemet, ami lehet kicsit unalmasra sikerült, de lesz ez még jobb is, remélem. Az ünnepség az új elsősök pálcáinak kiosztásával végződött.
19:00- ra összehívtam egy rövid tanári megbeszélést, ami káoszba fulladt Harrison hallgatózása miatt. Nem haragszom a fiúra, kíváncsi és gyerek... mit tehet Ő erről?... Végül kiderült, hogy beszélni szeretne velem, ami meg is történt az értekezlet után. Ezután még Saraht is fogadnom kellett, majd miután Ő is távozott, Roseal sétálni indultunk... a tónál rábukkantunk Sarahra, aki már a vízben volt félig... a hullámok között. Kiszedtük onnan, Harri is kitévedt a tóhoz. Egy ideig beszélgettünk, majd eleredt az eső és sietve bementünk a nagyterembe.
Vagy éjfél volt, mire eltudtam aludni... hiába voltam álmos...

Steven