Tökfej
Tegnap sokat játszottunk és nevettünk, és sokáig tartott a mulatozás és a rendbontás. Csalódtam megint mindenkibe... Nem veszik komolyan az Ötök alapítását... akkor minek vállalták be, hogy segítenek, komolyan, el kéne égetnem már magamat. Úgy döntöttem, hogy mára ott hagyom már az egész bagázst. Tegnap este felbosszantottak rendesen, ma meg leshetik, hogy megtalálnak a kastélyba. Elmentem messzire, most is ezen a helyen ülök és írom ezeket a sorokat. Kellemes itt, elég szeles a hely, de bűbájjal megoldható a dolog. Itt legalább egyedül lehetek, itt nem kell számot adnom semmiről és nem kell szétszednem az egymást átkozó idiótákat... Harriben is csalódtam, erősen fontolóra vettem, hogy inkább szervezőként leszek jelen a Mágusfutamon, mint versenyzőként. De ezt még nem tudom, gondolkodnom kell... megkell próbálnom tisztán látni a dolgokat. Nem érdemelnek meg, nem becsülik meg a munkámat és ez nagyon fáj. Egyedül érzem magam, itt legalább egyedül vagyok. Nem érzem, hogy bárki is szeretne, kivéve a varázspálcámat. Ma elmegyek toborozni, de nem iskolás módjára... kicsit durvábbra veszem a figurát... de lehet nem megyek, mihez toborozzak, ha nincs is összetartó magja az egésznek... szomorú vagyok...
Steven
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése