2349. szeptember 26.: Tanévnyitó

Dean megint ügyes volt és sikerült megmentenie életemet a teljes kudarctól, szerencsére. Nagyon okos és tehetséges fiú, megfogadtam, hogy ezentúl mindig a tőlem telhető legigazabbat mondom neki és, nem fogok mézes- mázoskodni vele. Nem érdemli meg, hogy félre vezessem. Sokat segített Rosenak és nekem is, nem érdemli meg, hogy igazságtalanul bánjunk vele.
Tegnap a diákok 11:00- kor kigördültek  Novatlantis állomásról, az újra üzembe állított Roxfort Expresszel, melyet felturbóztak a korunkhoz mérten, és néha, több, mint 400 km/h sebességgel száguldott a birtok felé.
A vonat kis késéssel érkezett meg Roxfort állomásra, így a tanévnyitó is késve kezdődött meg, de csupán 15 perces csúszás lépett fel, s ez nem okozott károkat és elmaradásokat az ünnepségben. Megtartottam első tanévnyitó beszédemet, ami lehet kicsit unalmasra sikerült, de lesz ez még jobb is, remélem. Az ünnepség az új elsősök pálcáinak kiosztásával végződött.
19:00- ra összehívtam egy rövid tanári megbeszélést, ami káoszba fulladt Harrison hallgatózása miatt. Nem haragszom a fiúra, kíváncsi és gyerek... mit tehet Ő erről?... Végül kiderült, hogy beszélni szeretne velem, ami meg is történt az értekezlet után. Ezután még Saraht is fogadnom kellett, majd miután Ő is távozott, Roseal sétálni indultunk... a tónál rábukkantunk Sarahra, aki már a vízben volt félig... a hullámok között. Kiszedtük onnan, Harri is kitévedt a tóhoz. Egy ideig beszélgettünk, majd eleredt az eső és sietve bementünk a nagyterembe.
Vagy éjfél volt, mire eltudtam aludni... hiába voltam álmos...

Steven

2349. szeptember 19.

Érdekesek a diákok... nagyon sok egyéniség található köztük és jó néhányuk nevelésre szorul majd, de hát most mit csináljak velük...Mr Warnow kicsit véres véget szenvedett el, miután felidegesített, de figyelmeztettem, hogy álljon le, hát istenem... azt hiszem nem nagyon kedvelik a stílusomat se... bár nem csodálom, elég egyéni.
Este Roseal együtt töltöttünk egy szép estét, sétáltunk egyet Novatlantisba és betértünk egy vendéglőbe is, ahol számomra eddig ismeretlen kiszolgálási móddal találkoztam, de az étel nagyon eredeti és finom volt és a hely sem drága.
Utánna elváltunk, Rose hazament én pedig a Roxfortba, körbenéztem kicsit. A házi manók aranyosak voltak nagyon. Egy kis előadással köszöntöttek, és nagyon odaadóak és lelkiismeretesek, nagyon örülök, hogy visszajöttek a Roxfortba, nem tudom, hogy mihez kezdenék nélkülük. Az éjszakát a birtokon töltöttem, Deannek is hagytam egy üzenetet, miben meghívom vacsorára, hozzám, másnapra, remélem elolvasta.

Ma délelőtt építettem egy tantermet a birtokon, ezzel még terveim lesznek, nem is csekélyek. A manók készítettek nekem reggelit meg ebédet is, aztán délután visszatértem Novatlantisba a leendő diákok közé. Felkértem Mayát, hogy legyen Ő is tanársegéd Dean mellett, mindketten igent mondtak a felkérésre.

Steven

2349. szeptember 10.

És igen... Dean szarban van, de nem gáz, megoldom a dolgot. Elindultam felkeresni egy kedves barátomat, aki biztosan tud segíteni a dologban, vagyis hát szinte biztos. Bár nem egy rövid út megtalálni őt és a várakozási idő sem kevés, de kibírom.
Kénytelen voltam útközben többször megállni... én hülye nem vittem semmi kaját, meg innivalót, szóval útközben innen-onnan kellett összeszednem az ellátmányt, de ezt is megoldottam, szerencsére, persze nem volt egyszerű a dolog. Végül elérkeztem ide, uticélom helyére, ezt nem írom le, még Neked sem, kedves naplóm. Ha illetéktelen kezekbe kerülnél nem lenne jó, ha kikerülnének a bizalmas információk.
Tábor tüzet is eszkábáltam, mondhatom nehéz dolog volt... megpróbáltam tábor tűzön keresztül hopporral elérni Deant, de nem sikerült, se szóban, se írásban elérnem őt. Igyekszem hamar végezni itt és a Roxfortba megyek azután, megnézem hogy áll a birtok, aztán Novatlantisba utazom valószínűleg... de ez még a jövő zenéje.

Steven 

Novatlantis 2349. szeptember 2.

     Elkezdődött... A háború végezete óta közel két hónap telt el. A házak és városok és romok újra régi pompájukban virítanak. Rupiumot nem újították fel. Ez idő alatt sok minden történt velem, tanárokat kellett keresnem a Roxfortba és kikellett küldenem a leveleket is a diákoknak, persze ebben kaptam segítséget. Kerestem és kutattam és találtam is ezen hetek alatt, nagyon érdekes dolgokat, de ezek olyan titkosak, hogy még leírni sem merem őket.
  
    Jelenleg Novatlantisban vagyok, napjaimat a kocsmában töltöm és gondolkodom. A leendő diákok nagyon érdekes személyiségek... Megkértem Rose kezét is, igent mondott, Nicholas azonban meghalt, ő is a háború áldozatává vált. Tegnap érdekes dolog történt. Rose szerint egy öregember jött be a kocsmába és azt állította, hogy egy barátunk bajban van, szerencsére elég jól körülírta, hogy kiről van szó, így hamar rájöttünk kit kell keresnünk, arra már nem olyan gyorsan, hogy hol...

   A kaland folytatódik, a tanterv készen áll és a tanárok is pálcát emelve várják a tanítást. Most mennem kell... megkell keresnünk...

Steven